Az elektromos autók inváziója nem elég, a tömegközlekedést is meg kell reformálni

A fejlett országokban a közlekedést megreformálni egyben komoly átstrukturálással jár. A fejlődő országok esetében viszont elég előre tervezni, hiszen egyre több ember él ezeken a helyeken, és a tömegközlekedésre is napról napra nagyobb terhelés jut. A megoldás az okos, előrelátó tervezés lehet.

Az elektromos járművek terjedése megállíthatatlannak tűnik, az évszázad közepén már jórészt ilyen autókat vásárolnak majd az emberek. Ez részint jól van így, hisz a közlekedés a globális károsanyag-kibocsátás jelentős részéért felelős. Ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül a tény mellett, miszerint ennek a kibocsátásnak a nagyja az ipari szektortól jön, azaz nem személyautók teszik ki, hanem a teherszállítás, azon belül is kamionok, repülőgépek, hajók. Na, meg a tömegközlekedés, ami az emberiség létszámának növekedésével és az úgynevezett településegyensúly városok felé történő eltolódásával egyre fontosabbá válik.

A mindennapi fenntarthatóság egyik üzenete ráadásul pont az, hogy amennyiben lehetséges, ne használjuk sem benzines, sem elektromos személyautót, hanem pattanjunk fel a buszra és úgy jussunk el A-ból B-be. És ez alapvetően jó üzenet, csak épp a tömegközlekedési infrastruktúra fejletlenségét nem veszi figyelembe. Az európai és amerikai nagyvárosok többségét történelmi jellegükből adódóan nem arra tervezték, hogy minden zegzugot el lehessen érni tömegközlekedéssel, a megannyi autóbusz pedig csak fokozza a károsanyag-kibocsátást és a dugókat (amik pedig még több pöfékelést okoznak, szóval ez egy ördögi kör).

Habár a fejlett országok nagyvárosaiban is sok fejleszteni való van, egyelőre könnyebbnek tűnik ott változtatni, ahol még nem alakult ki ennyire szoros helyzet: a fejlődő országokban egyre több ember él, a tömegközlekedésre is napról napra nagyobb terhelés jut, a megoldás erre pedig az okos, előrelátó tervezés, amit az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete már a 90-es évek óta szorgalmaz. Ezt a programot „Avoid, Shift, Improve” néven emlegetik, mert ez a három lépcsőfoka van: elkerülés, átállás és fejlesztés.

Az első pont („elkerülés”) arra utal, hogy már a várostervezés szakaszában gondolni kell a különböző szolgáltatások elérhetőségére. Amennyiben minden megközelíthető gyalog vagy kerékpárral, úgy szükség sincs tömegközlekedésre, azaz meg lehet előzni a felesleges kibocsátást. Egy már kiépült városban nehezen oldható meg, hogy hirtelen áthelyezzünk iskolákat és szupermarketeket, de egy még épülő rendszerben időben lehet meglépni ezeket a stratégiai döntéseket.

Az „átállás” a már bevezetett technológiát lecserélését jelenti fenntarthatóbb alternatívákra. A személyi közlekedést ebben az esetben még a hagyományos buszok is válthatják, ahol pedig megoldható, ott vasútra vagy elektromos biciklikre lehet cserélni a hagyományos megoldásokat. A The Conversation cikke előremutató példaként említi, hogy berlini civilek 88 négyzetkilométeres területről szeretnék kitiltani az autós forgalmat, ezzel a világ legnagyobb autómentes zónáját hozva létre.

Az utolsó pont a „fejlesztés”, ami elsősorban üzemanyag-hatékonyságra értendő. Az ENSZ iránymutatása e tekintetben az elektromos járművekre való átállás, de mivel a nagy járművek esetében az akkumulátorok súlya problémát jelent, a jövőben egyre több üzemanyagcellás megoldás várható.

Borítókép: Getty Images