Az európaiak a ruháik harmadát csupán egyetlen alkalommal veszik fel

2021. július 09.

A textiliparban dolgozni tényleg olyan, mintha semmi sem változott volna az ipari forradalom óta. A gyártás során alkalmazott vegyi anyagok mennyisége, a vízlábnyom és a munkakörülmények egyaránt döbbenetesek – állítja Mengyán Eszter újságíró, aki a Kék Bolygó podcast műsorának vendége volt.

 

A divatipar vízlábnyoma csak az egyik, de igen súlyos probléma, ami miatt az emberiségnek a mértéktelen fogyasztást épp úgy vissza kellene fognia, miként a gyártást. Egyetlen új farmer előállítása közel 8000, egyetlen pamutpóló előállítása körülbelül 2700 liter vizet igényel. Ez utóbbi 2 és fél évig fedezhetné egy ember ivóvízigényét – vázolta a helyzetet Áder János köztársasági elnök, a podcast műsorvezetője.

Nagyon elgondolkoztató, hogy tényleg szükség van-e újabb és újabb pólóra vagy farmerre. Ezért vagyok a másodkézből beszerzett ruhadarabok híve” – mondta Mengyán Eszter. A szakújságíró szerint a second hand kritikája az, hogy időigényes mire megtaláljuk a megfelelő darabot, de kétségtelen előnye, hogy az a ruha már nélkülözi az előállítás összes negatív körülményeit. Emellett Mengyán a lokális piac, a magyar márkák támogatása mellett tette le a voksát.

Áder János arról beszélt, hogy a világ textilipara annyi vizet használ el egy évben, amennyivel 43-szor meg lehetne tölteni a Balatont. A gyártók a fejlődő országokban ráadásul sok vegyszert és festéket öntenek be tisztítás nélkül a folyóvizekbe.

Döbbenetes képeket látni erről. Azóta én is másként írok az öltözködésről és a divatról. Korábban sokszor olyan képekkel illusztráltam a cikkeimet, amelyek az úgynevezett fast fashion márkáktól származtak” – mondja Mengyán Eszter.

A szakújságíró számára a The True Cost című film volt sorsfordító. A dokumentumfilm egy 2013-as történetet mutat be, melynek során összeomlott egy bangladesi gyár. Az ipari katasztrófa következtében 1100 munkás halt meg és 2500 sérült meg súlyosan. „Tényleg olyan, mintha a textiliparban semmi sem változott volna az ipari forradalom óta” – fakadt ki Mengyán.

Kevésbé közismert tény, hogy az európai ruházati vállalatok az ezredfordulón 2, tizenegy évvel később már 5 kollekciót dobtak piacra évente. Ehhez képest ma a H&M 12-16, a Zara pedig 24 kollekcióval jelentkezik éves szinten. Náluk már nincsenek mikrokollekciók sem, ez valójában nem is fast fashion, hanem ultra fast fashion.

Elképesztő árumennyiséggel dolgoznak” – állította az újságíró, aki szerint a gyártók valósággal a piacra öntik a termékeiket. Eközben az európai vásárlók a ruháik harminc százalékát mindössze egyetlen egyszer viselik, azután vagy a szekrényükben tartják, vagy rosszabb esetben kidobják. Nagy-Britannia számít a legnagyobb pazarlónak, Magyarország szerencsére még nem tart itt, de a trend nálunk is egyértelmű.

Szó esett arról is, hogy a műszálas ruhákat mindenképp érdemes elkerülni és a mosógépekben szűrőbetéteket, szűrőzsákokat kellene alkalmazni. Ez azonban csak átmeneti megoldást jelentene, hiszen minden egyes mosáskor százezernyi mikroműanyag-darab jut a vizekbe.

A Kék Bolygó podcast teljes műsora itt hallgatható meg.

 

Borítókép: Getty Images