HU | EN
MENÜ

Kidobás helyett inkább add le a használt mobiltelefont – állatokat is menthetsz vele

2021. May 04.

Szinte nincs olyan háztartás, ahol ne rejtőzne egy használt mobiltelefon. A legtöbben nem tudják, hogy hová tehetnék a megunt vagy már használhatatlan készüléküket, ezért berakják egy fiókba, vagy rosszabb esetben kidobják – nem is sejtve, hogy micsoda kincs rejtőzik a készülékekben. A telefonok visszagyűjtésére idén is kampány indul az országban.

A Föld szinte minden lakójának van mobiltelefonja, 2018-ban 5,1 milliárd készülék jutott 7,6 milliárd emberre. A legtöbben csupán egy-két évig használnak egy-egy mobiltelefont, amelyek ezután lakások rejtett pontjain, szeméttelepeken vagy a harmadik világ illegális lerakóin landolnak. Pedig ezek a készülékek szennyezik a környezetet, mi több, a bennük található értékes fémek – kobalt, tantál és arany – ahelyett, hogy felhasználóra találnának, nagy valószínűséggel kárba vesznek.

Koltán nélkül nincsen mobiltelefon sem

A mobiltelefonok gyártásához elengedhetetlen a koltán. Ez az az érc, amelyből a tantál nevű fémet nyerik, ami a kondenzátor-bevonatok készítéséhez szükséges és megtalálható a mobilok mellett többek között a laptopokban és a táblagépekben is. A koltán tehát nélkülözhetetlennek tűnik, a kinyerése azonban rendkívül káros folyamatokhoz vezet.

A világ koltánkészletének 80 százaléka Afrikában, azon belül is főként a Kongói Demokratikus Köztársaság területén található. Vagyis ugyanott, ahol a hegyi gorillák, a Grauer gorillák, a bonobók és a csimpánzok is élnek. Az illegális bányászat a gorillák otthonául szolgáló Kahuzi-Biega Nemzeti Park, Itombwe Rezervátum, Virunga Nemzeti Park területein történik.

Az állatok élőhelyét azonban drasztikusan megváltoztatja a bányászat: az erdők területe a kitermelés következtében csökken, a meglévőket pedig a kitermeléshez használt utak hálózzák be. A bányák jó része ráadásul teljesen illegális. Az ezekből kinyert ércet gyakran a ruandai Kigaliba csempészik – a település nem hivatalos neve egyébként „Coltanville”, ami arra utal, hogy az itt élők az ásványból élnek. A koltánt hajóval szállítják Kigaliból a nyugat-európai országokba, majd Kínába, így gyakorlatilag lehetetlenné teszik az érc eredetének követését. 

Konfliktusos ásvány

A bányászat körülményei egyaránt károsak az abban részt vevő emberekre és a környezetre. A gyermekmunka teljesen megszokott, a területeket pedig illegális félkatonai szervezetek tartják a felügyeletük alatt. 

A külszíni bányák kialakítását erdőirtás előzi meg, először egy-két futballpályányi területen, amelyet később folyamatosan bővítenek. A földbe olyan szűk járatokat vájnak, amelybe a gyerekek még éppen beférnek, nem ritkán az életüket kockáztatva ezzel. 

A bányászok szerencsés esetben 1–2 dollárnak megfelelő fizetséget kapnak naponta. A bányászat sokszor szinte kizárólagos bevételi forrás a kongói férfiak számára – a földjeiket a lázadó katonai szervezetek magukévá teszik, így szó szerint elvéve a mindennapi betevőjüket.

Létezik megoldás

Egy készülékhez csak kevés tantál szükséges, azonban, ha a fent említett, több milliárd mobiltelefonra gondolunk, nem nehéz belátni, hogy hatalmas mennyiségű fémről beszélünk. A számítások szerint a világ tantáligénye a folyamatos keresletnövekedés következtében jelenleg eléri vagy meghaladja az évi ezer tonnát.

A kereslet tehát folyamatosan nő, de a problémára létezik megoldás: ha a készülékekben található ásványokat újrahasznosítanák, az hosszabb távon az ércbányászat csökkenéséhez vezetne.

A nemzetközi szervezetek több-kevesebb sikerrel igyekeznek elejét venni a jogsértéseknek. Az Európai Bizottság például olyan rendelettervezettel állt elő, amely előírja, hogy az importált ón, tantál, nióbium és arany több mint 95 százaléka felelős forrásból kell, hogy érkezzen az Európai Unió területére. 

Az ENSZ szakértői jelentése szerint ugyanakkor a kongói és ruandai feketepiacon olyan hivatalos zárjegyet is lehet kapni, mint amilyennel az igazoltan tiszta forrásból származó érceket látják el az erre illetékes nemzetközi szervezetek. 

Általános jelenség az is, hogy a konfliktuszónákban bányászott nyersanyagot valamelyik szomszédos országba csempészik, utána pedig úgy utaztatják tovább, mintha Ruandából vagy Angolából származna. Mindezt azért tudják viszonylag kis kockázattal megtenni, mert a gyémánttal ellentétben a tantál származási helyét nem lehet utólag meghatározni.

A leghatékonyabb megoldást éppen ezért talán máshol kell keresni: a keresletet kellene csökkenteni, mégpedig a korábban kinyert fémek újrahasznosításával.

Magyarországon a Jane Goodall Intézet indított kampányt több szakmai szervezet segítségével és az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával, hogy a használt mobiltelefonokat sikerüljön megfelelően visszagyűjteni és újrahasznosítani. A Passzold vissza, Tesó! elnevezésű kampányban országszerte, számos helyen megszabadulhatunk a használt készülékektől.

A zárt dobozokban összegyűjtött készülékek szakszerű újrahasznosításról az Inter-Metal Recycling Kft. gondoskodik, ami minden leadott telefon után 250 forintot adományoz a Jane Goodall Intézetnek.

A programban munkahelyek, irodaházak, iskolák, óvodák vagy akár rendezvények is részt vehetnek, a jelentkezéshez ezt az űrlapot kell kitölteni. A szervezők várják a cégek jelentkezését is, amelyek a lecserélt céges flotta-telefonjaikat ajánlanák fel.

 

Borítókép: Getty Images