Már egy matrica felragasztásával is sokat tehetünk bolygónkért

A feleslegesen nyomtatott és terjesztett szórólapok mindenkinek ismerősek lehetnek. A postaládánkat feleslegesen kitömő papírokat a fogyasztói oldalon lehet visszafogni: ha kimondjuk, hogy nem kérjük, előbb-utóbb célt érünk. Ezzel minden évben rengeteg fát menthetnénk meg a kivágástól.

Habár úgy tűnik, manapság a marketing alapja az internet (azon belül is a közösségi média, ahol annyit költünk egy reklámposztra, amennyit nem szégyellünk), a helyzet az, hogy országszerte gyakori jelenség a heti rendszerességgel érkező szórólapcunami.

Budapesttől Egeren át Velemig nincs olyan postaláda, amit legalább alkalomszerűen meg ne szállnának ezek a színes-szagos, sokszor meglehetősen régimódi tipográfiai szabályok mentén szerkesztett reklámkiadványok. Van, amelyik arról szól, hogy egy helyi mesterember most épp akciósan ajánlja szolgálatait, fedi le a tetőt vagy épp cseréli ki az ablakot.

De gyakran futhatunk bele ócskások, ingatlanosok, régiségkereskedők vagy lomtalanítók szórólapjaiba is. Ennél is gyakrabban találkozni olyan szóróanyaggal, amiben valamely nagy szupermarket-lánc leárazásairól olvashatunk – a fentiek közül valószínűleg az utóbbiak használják el a legtöbb papírt heti rendszerességgel.

Ez nem megerősítési torzítás, Magyarországon valóban sok reklámanyag landol a postaládákban, egy 2018-as felmérés szerint évente úgy 25 kilogrammnyi. Ez nemzetközi szinten sem kevés, bár a visegrádi országok közül Csehország 32, Szlovákia 47 kilogrammal előz bennünket. Érdekes, de a visegrádi országok közül az alapterületét és népességét tekintve is legnagyobb Lengyelországban átlagosan mindössze 0,4 kiló reklámanyag jut egy háztartásra.

A három legtöbb szórólapot osztó ország a 64 kilós átlagig eljutó Egyesült Államok, a 72 kilóval ezüstérmes Szlovénia, valamint az abszolút csúcstartó Svájc, ahol 80 kiló reklámanyagot találnak a lakosok az ajtajuk előtt évente. A G7 cikke megjegyzi, hogy összesítve ez évi 104 ezer tonna hirdetést jelent Magyarországon, amihez 1500-1700 ember vízfogyasztását és száz háztartás áramfogyasztását használják fel a hirdetők.

Hogy miért csak 2018-as adatok állnak rendelkezésre és miért pont egy német cégtől? Jó kérdés; a hirdetési piac ezen részét, úgy tűnik, nagyon nem monitorozza senki, pedig a hirdetési cégek magabiztosak a stratégia hatékonyságát illetően. A marketinggel foglalkozó Minner.hu szerint ezer főre vetítve úgy 200 ember olvassa el a szórólapokat, ami 20 százalékos siker, ezt pedig relatíve olcsón elérheti a hirdető – a szakblog szerkesztője úgy véli, hogy több csatorna használata esetén igenis érdemes szórólapozni.

Igen ám, de még ha hiszünk is az elsőre túlzónak tűnő 20 százalékos hatékonyságban, mi történik azzal a 800 szórólappal, amit az ezerfős mintából soha senki sem olvas el? Nos, jó eséllyel a szemétben köt ki, ez pedig nem fenntartható, mi több, a hirdetővel szemben sem fair, elvégre nem azért költött sok százezer forintot a papírosra, hogy az egy szeméttelepen bomoljon le.

A megoldás kétirányú. Egyrészt mivel a papír szinte végtelenszer újrahasznosítható, a szelektív gyűjtés sok terhet levesz a természet válláról. Magyarország legnagyobb papírújrahasznosítója a dunaújvárosi papírgyár, itt évi 770 ezer papírhulladékot dolgoznak fel – Magyarországon 2018-ban ennél kevesebb, 522 ezer tonna papírhulladék keletkezett, ennek 67 százaléka lett hasznosítva. A 2027-ig tervezett Országos Hulladékgazdálkodási Terv szerint most 60 százalékos újrahasznosítási célarány van érvényben a papírra, ez 2025-re 75, 2030-ra pedig 85 százalék lesz – szóval papíron a papír újrahasznosítása rendben van.

Másrészt ahogy a tudatos vásárlás esetében, úgy a hirdetések fogadásában is van egyéni felelősségünk. Amennyiben kiírjuk a postaládára, hogy „nem kérünk hirdetést”, azzal a hirdetőnek is adunk visszajelzést. Ne feledjük: egy tonna hófehér irodai papírlap 24 fa életét követeli, újrahasznosítás ide-oda.

A papírgyártás céljával kivágott fák ipari kitermelése a globális üvegházhatású gázkibocsátás 5 százalékáért felel, és akkor még nem vettük számításba, hogy a kinyomtatott szóróanyagokat benzines járművekkel juttatják célba a szórólapozók, a nyomtatáshoz áramot kell termelni, a festékanyagok szennyezéséről pedig még szó sem esett.

Ez mind-mind felesleges kibocsátás, amit segítünk megspórolni, ha megválogatjuk, honnan milyen szórólapokat fogadunk. Az igazi megoldást azonban az jelentené, ha a szabályozói oldal adókkal vagy más módon korlátozná a reklámanyagok terjesztését, esetleg a reklámozók maguk látnák be, hogy a fenntarthatatlan gyakorlatuk mennyi kárt okoz.

Borítókép: Getty Images