Minden fa jó fa. Vagy mégsem?

A fák árnyékot adnak, jó hatással vannak a mikroklímára és segítenek a szén-dioxid megkötésében. Mégis van néhány fafajta, ami sokkal több bosszúságot okoz, mint amennyi hasznot hajt. Közülük az egyik legismertebb a bálványfa, amely invazív fajként hazánkban is megjelent. Nehéz ellenük védekezni, de egy új módszer talán segíthet az egyre kritikusabb helyzetben. Vajon a gomba lehet a megoldás kulcsa?

Jóllehet a mirigyes bálványfa egy másik közismert neve a mennyország-fa, a hatására talán mégis találóbb jelző lenne a pokoli. Ez a Kínában őshonos, gyorsan növő fafajta nemcsak brutális gyorsasággal képes kiszorítani a helybeli növényfajokat, hanem olyan nem őshonos rovarok szálláshelyeként is szolgál, mint például a sarkantyús kabóca, a poloska, vagy a parlagfű bogarak, amelyek káros hatással vannak az erdőkre, többek között a juharfákra, az almafákra vagy az őszibarackra.

De egyetlen másik rovart sem vonzza olyan mértékben, mint a foltos lámpást (vagyis zsizsit) amely az egyik legelterjedtebb bogárfaj Észak-Amerikában. Ezek a rendkívül szapora és invazív növénybontók hatalmas rajokban lepik el a gyomnövényzetet és „isszák ki” azok nedvességét.

A mezőgazdasági termelők és földgazdálkodók jelenleg mindössze az erős gyomirtók alkalmazásával, illetve a fák időszakos visszavágásának stratégiájával tudják felvenni a harcot a bálványfával szemben. De ez csak olaj a tűzre, a kutatók szerint az így visszametszett fa egy év elteltével még lombosabban és agresszívabban tér vissza, kezelése pedig egy meglehetősen drága és munkaigényes folyamat.

Szépnek szép

A mennyország-fa (latinul Ailanthus altissima) rendkívül szerencsés csillagzat alatt született, sok fa megirigyelhetné a szépségét – Európába is így, díszfaként került a 18. század folyamán. A lombhullató fák családjába tartozik, toll alakú leveleivel, világosszürke kérgével és a naplementére emlékeztető vöröses-sárgás színű termésével rendkívül látványos, kiemelkedik a többi fa közül.

Azonban őshazájától, Kínától eltávolodva a növény a rendkívül invazív jellege miatt elnyerte a „pokol fája” becenevet is. Az évente akár 90 centit is növekvő fa kétféleképpen szaporodik: a föld alatti szívógyökerek, valamint az évenkénti több százezer magja segítségével. 

Ahol megjelenik, ott gyorsan a saját képére alakítja az ökoszisztémát. A Pilisi Parkerdő területén például megfigyeltek egy kisebb erdőt, ahol mindössze egy év leforgása alatt az erdőterület 40 százalékát elöntötte a bálványfa, de Budapesten, a tervezés alatt lévő észak-csepeli közpark területén is bálványfa-erdő növekszik, ami okozhat még nehézséget a tájépítészek számára.

Létezik ellenszer?

A bálványfa nem csupán sűrű lombozatával, de a talajba szivárgó méreganyagaival is veszélyezteti a körülötte élő őshonos fajokat. Közel 240 évvel ezelőtt mutatta be néhány lelkes kertészeti szakértő az Amerikai Egyesült Államokban a bálványfát, kiemelvén annak kiváló árnyékolóképességét – azóta már csak néhány államban nem telepedett meg (vagy nincs róla adat), és az Antarktisz kivételével már minden földrészen meghonosodott. 

A sok rossz hír mellett azonban elképzelhető, hogy a tudósoknak sikerült megtalálni azt a fegyvert, ami sikerrel veheti föl a harcot a kontinens egyik leginvazívabb fafajtájával szemben. A bálványfa természetes fertőződését, és ebből eredő pusztulását az 1990-es évek első felében, Görögországban figyelték meg először. 

Ennek nyomán a kutatók több olyan gombafajtát is megfigyeltek, amelyek képesek lehetnek a bálványfa elpusztítására. Ezek a Verticilluim dahliae, a Verticillium atro-album, illetve a Verticillium nonalfalfae. Utóbbi Pennsylvania, Virginia és Ohio államokban őshonos. E gombafajták felfedezéséig a kutatók a sötétben tapogatóztak, most viszont elképzelhető, hogy megtalálták a bálványfák leggyengébb pontját. 

A tudósok most kísérletet tesznek a fa gombák általi elpusztítására olyan módon, hogy a törzs megsértése után a kórokozót közvetlenül a növénybe fecskendezik. Úgy fest, ez a módszer megoldást hozhat a világszerte egyre kritikusabb problémára. A Biotanical Control című folyóirat hasábjain 2020 szeptemberében publikált tanulmány szerint a gomba „rendkívül hatékony” a bálványfa elleni védekezésben.

A fa ellenségének felfedezése egy valóra vált álom lenne azon ökológusok számára, akik meg akarják őrizni az őshonos ökoszisztémákat és a sokszínű rovarvilágot. Azonban láttunk már példát arra, hogy a hasonló megoldások csak még nagyobb problémákat okoznak: az ausztráliai óriásvarangytól egészen az ormányosbogár (eurázsiai zsizsi) nyugat-amerikai  megjelenéséig számos példa volt már arra a történelem folyamán, hogy az ökológiai kockázatok alábecsülése komoly következményekkel járt.

A tudósoknak először meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a gombák alkalmazása nem sülhet-e el visszafelé és a módszer teljesen biztonságosan alkalmazható élesben is. 

Bogármotel

Az Ailanthus altissima potenciális veszélyt jelent bármelyik észak-amerikai vagy európai erdőre, mivel olyan őshonos növényeket is veszélyeztet, mint a vörös tölgy. Hogy mennyire kellemetlen növényfajról van szó, azt jól mutatja, hogy az agresszíven terjeszkedő gyökérzet még a városi infrastruktúrát – csatornákat, járdákat és a házak alapzatát – is képes roncsolni.

Sőt, még a tűz által megrongált vagy az emberi beavatkozástól szenvedő területeken is gyarapodik. Az autópályák mellett is gyökeret ereszt, és ahol megjelent, onnan szinte képtelenség eltávolítani. A bálványfa az első évben képes akár 2,5 méter magasra is megnőni. A szívógyökerein kívül a magjain keresztül is szaporodik: egyetlen fa akár több százezer magot is terem, amelyek a szél révén szinte bárhová eljuthat.

A faj allelopátiás fa, vagyis képes olyan vegyi anyagok felszabadítására, amelyek befolyásolhatják más növények növekedését, ezzel megakadályozva azok elterjedését a közelükben.

Ígéretes eredmények

Mintegy két évtizeddel ezelőtt, 2002-ben Pennsylvania déli és középső részén egy tudós észrevette, hogy a bálványfák rejtélyes okokból haldokolni kezdtek, leveleik pedig  elhervadtak és megbarnultak. Hat évvel később már több mint 8000 bálványfa pusztult el a Tuscarora Állami Erdőben. Ezeknek az elhalt fáknak a tanulmányozásával a tudósok akkor a Verticillium nonalfalfae elnevezésű mikroorganizmust határozták meg az elhullás okaként.

A gomba egy vaszkuláris betegséggel fertőzi meg a bálványfát, lényegében eltömítve a növény érrendszerét és ezzel megakadályozva a víz áramlását. A növény lassan hervadni kezd, és gombás spórákat hullajt a talajba, ahol a Verticillium nonalfalfae életciklusa újrakezdődik. A mikroorganizmus ráadásul nem csupán a megtámadott fát roncsolja, de annak gyökérzetét is, így elpusztítva a szomszédos bálványfákat is.

Az amerikai kutatók megállapították továbbá, hogy a gomba elpusztította ugyan a bálványfákat, de szerencsére nem terjedt tovább a többi fára. Ennek oka az lehet a feltételezések szerint, hogy míg a helyi növények kifejlesztettek egyfajta természetes mechanizmust a Verticillium nonalfalfae ellen, a nem őshonos bálványfa nem tud védekezni a gombafaj ellen.

Annak tesztelésére, hogy a gombafaj mennyire hatékony, a kutatók 2017 májusában tizenkét, bálványfák által uralt erdős területet jelöltek ki Virginia és Pennsylvania területén. Ezután 656 véletlenszerűen kiválasztott fába oltották a gombát, méghozzá olyan módon, hogy a fa törzsének megsértését követően a sebekbe spriccelték a gombaspórákat. Ezután rendszeresen ellenőrizték a fákat és fényképekkel dokumentálták a pusztulás különböző stádiumait.

Fő a biztonság

Mielőtt szélesebb körben is bevetnék a módszert, a szakértők szeretnének megbizonyosodni arról, hogy a gombafaj más államokban honos növényekre, illetve állatokra sem jelenthet veszélyt.

„Az én munkám leginkább abból áll, hogy olyan növényfajokat teszteljek, amelyek köztudottan érzékenyek más Verticillium-fajokra. Ilyen növények például a kukorica, a retek és a burgonya” – magyarázza Raghavan Charudattan nyugalmazott amerikai növénypatológus, aki öt évtizeden át tanulmányozta a gyomok gombákkal és más biokontrollokkal való leküzdésének módjait. 

Becslése szerint akár három évig is eltarthat a szabályozási akadályok felszámolása, mire a gomba kereskedelmi termékként elérhetővé válik az üzletekben, de precedensként szolgálhat egy hasonló termék, a DutchTig nevű holland fejlesztés, amelyet már Európa-szerte és Észak-Amerikában is alkalmaznak a gombafertőzés által okozott szilbaj betegséggel szemben. A kísérletek ígéretesek, ugyanakkor a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a természetes „gyomirtó” felfedezése csak az első lépést jelenti a sérült ökoszisztémák helyreállításában.

 

Borítókép: Getty Images