Ne dobjuk ki a kütyüket!

2016-ban 45 millió tonna elektronikus hulladékot termelt a Föld lakossága – ebben benne vannak a kiselejtezett monitorok, laptopok, halálra égett videokártyák, porlepte játékkonzolok, és persze egy sor okostelefon, amik annak ellenére fogyóeszközök a fejlett világban, hogy nem számítanak olcsó játékszereknek. Ennek mindössze 20 százalékát hasznosították újra helyesen – pedig már vannak városok, ahol közösségi alapon segítik az e-hulladék termelésének csökkentését.

A BBC Párizsban járt, hogy megnézze, hogyan működnek azok a különleges, helyi kávézók, amik alkalmanként szerelőeseményeket rendeznek, profi szakemberek bevonásával. Ezekre bárki elmehet, akinek valamilyen nem működő, törött, de még menthető kütyüje van, a szakik pedig ingyen és bérmentve segítenek megjavítani a döglött eszközöket – sőt akár meg is tanítják a pórul járt kütyütulajoknak, hogy egyes esetekben mi a teendő. Az ötlet Martine Postma újságírótól származik, aki még 2009-ben, Amszterdamban indította el a mozgalmat; a francia Repair Café Paris tíz évvel később indult el, és alkalmanként nagyjából 25 főt vonz.

Európa már csak azért is fontos területe az e-hulladéknak, mert a lakosság 90 százaléka rendelkezik valamilyen mobiltelefonnal, ám becslések szerint ezek mindössze 12–15 százalékát hasznosítják újra megfelelően. Hogy mi lesz a többivel? Nos, jórészt illegálisan kerül olyan országok területére, mint Ghána, a Fülöp-szigetek, Nigéria vagy Kína, ahol egyszerűen elássák a sok ezer tonna veszélyes hulladékot – elvégre ezek a készülékek akkumulátorokkal vannak felszerelve, amelyek mérgező anyagai a talajba szivárogva komoly környezetkárosító hatást fejthetnek ki. 2021-ben a becslések szerint 52 millió tonna e-hulladék jut majd erre a sorsra, 2050-ben pedig ennek kétszerese, több mint 100 millió tonna.

Mi a megoldás? Egyrészt meg kell változtatni a hulladékkezelési stratégiákat, de legalább ennyire fontos, hogy kevesebb dolgot hajítsunk a kukába, avagy többször forduljunk szerelőkhöz. Egy franciaországi tanulmány szerint az ország elromlott kütyüinek kevesebb mint fele, 40 százaléka kerül értő kezek közé, a többi megy a szemétbe; a kormány szeretné, ha ez az arány öt éven belül elérné a 60 százalékot. Ennek érdekében január óta törvénnyel kötelezik a gyártókat, hogy öt változó segítségével határozzák meg termékeik javíthatóságát. Ezek a szerelhetőség nehézségi szintje, az alkatrészek ára és ellátottsága, a dokumentáltság, valamint egy termékenként egyénileg is megszabható érték. Amelyik gyártó nem működik együtt, bírságra számíthat.

A francia modell akár példa is lehet, főleg, ha hosszú távon is segít csökkenteni a károsanyag-kibocsátás mértékét. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség úgy számol, hogy ha az Unióban található összes mosógép, laptop, porszívó és okostelefon egy évvel tovább használatban marad, évente négymillió tonna szén-dioxiddal kevesebb jut a légtérbe 2030-ig bezárólag. Ez kétmillió autó kibocsátásával ér fel.

Persze a célokat a technológiai fejlődés is nehezíti. Az egyre kompaktabbá váló eszközök szerelése évről-évre nehezebbé válik, az akkumulátorok élettartama pedig nem nő olyan drasztikusan, mint más komponenseké – azaz ha egy termékben nem cserélhető az aksi, lehetünk akármilyen körültekintők, előbb-utóbb működésképtelenné fog válni. Ráadásul a gyártóknak nem feltétlenül érdeke, hogy a készülékeik örökké működjenek, hisz évről-évre új termékfelhozatallal állnak elő, amiket szintén értékesíteni kell valahogy.

A felhasználói felelősség persze ennek ellenére sem hanyagolható el. Világszerte kétezerre rúg a javító kávézók száma, 2017 óta pedig minden évben megtartják a nemzetközi szerelési napot (International Repair Day), ami október harmadik szombatján hívja közös kütyüorvoslásra a technológia iránt érdeklődőket.

Borítókép: Getty Images