Nem véletlenül emlegetnek sokan adriai víztisztaságot, főként a keleti medencében

Hosszú ideje kiváló a tó vízminősége, szembetűnő a változás – állítja Szári Zsolt miniszteri biztos, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója. A szakember az Áder János vezette Kék Bolygó podcast vendége volt, és a kétrészes adásban szó esett többek között a vízkormányzásról, a biológiai zsákutcákról, a nagyhalak védelméről, a vándorkagylók jóságáról, valamint a kormoránok kártételéről is a Balatonon.

A balatoni vízminőségben évek óta látható a pozitív változás, nem véletlenül emlegetnek sokan adriai víztisztaságot, főként a keleti medencében – mondta Szári Zsolt a fonyódi kikötőben felvett műsorban.

A két medence közötti különbségből adódó kettősség korábban is jelen volt – állította a halászati szakmérnök, aki szerint az okok között az 1950-es évektől beinduló nagyüzemi gazdálkodást, az állattartó telepek, valamint növénytermesztés melléktermékeit és a különböző műtrágyákat kell említenünk.

A tóparton élőket és a látogatókat egyaránt foglalkoztató másik fő kérdés a víz szintjének szabályozása, az úgynevezett vízkormányzás. Áder János kifejtette, hogy hosszú ideje azon az állásponton van, hogy amit kaptunk, azt tartsuk is meg. Különösen indokolt ez a nyári kánikulák idején, amikor naponta akár egy centimétert is veszíthet a tó vízszintje a párolgás miatt, amit a befolyó patakok vagy a Zala nem képes pótolni.

Szári Zsolt szerint korábban jellemző volt a vízszint ingadozása, az 1600-as években például a jelenleginél tíz méterrel állt magasabban a víztömeg, Szigliget pedig – akárcsak Fonyód – sziget volt. A víz szabályozására már a rómaiak kiásták a Sió-csatornát, de a vasútépítés stabil állapotot eredményezett, a vízszint ilyen mértékű ingadozása megszűnt.

„Ezért én is azt mondom, hogy nagyon helyes az, hogy minél tovább és minél több vizet tartsunk a medencébe, mert szűk vízgyűjtővel rendelkezik a Balaton, ami különösen a klímaváltozás fényében nem vetít előre jó képet – állítja Szári Zsolt. – Végigrobog rajtunk fél Európa vízkészlete, jó lenne ebből valamit visszatartani.”

A szakember később hozzátette, hogy sokan azon az állásponton vannak, hogy a növénytársulásoknak, különösen a nádnak jobb lenne, ha ingadozna a vízállás, de ezt a jelenlegi nádhelyzet nem erősíti meg. „Látjuk, hogy a déli parton erősödik a nádas, az északi parton kicsit kopik, ettől függetlenül az elmúlt évben összességében több lett a nád a Balatonon.”

A későbbiekben szó esett a halászatról, illetve annak hiányáról, hiszen a Balatonon 2013-ban megszűnt ez a tevékenység, de a halgazdálkodás nem maradt feladatok nélkül. Szári Zsolt válaszában elmondta, hogy az 1950-es évekre eltűntek a korábbi halászati technikák, az ipari körülmények pedig nagyon hatékonynak bizonyultak.

Csakhogy akkoriban 500 horgász ült a tó partján, ma pedig 100 ezer fordul meg a vízparton. Ráadásul annyit fejlődtek a horgászati technikák, hogy a mai horgász könnyebben csapja be a halat, hatékonyabbak a módszerek, így jelenleg a horgászok azt a halmennyiséget fogják ki a tóból, amit korábban a halászat.

Ez manapság 600-700 tonna halat jelent évente. Ez a mennyiség fenntarthatónak számít, amit halgazdálkodás évi 300 tonna pontyivadék telepítésével támogat. A kifogott hal többsége is ponty, de süllőből is 50-70 tonna akad horogra. Összevetésül: a Balatonban a becslések szerint körülbelül 10 ezer tonna hal él.

A jó eredményekhez az is hozzájárul, hogy a korábban szinte népszokásnak számító orvhalászatot sikerült visszaszorítani. A rabsicok száma és a háló mennyisége is a korábbi értékek negyedére csökkent, részben a jogszabályok szigorítása miatt, részben a hatékony megelőzés miatt. Lebukás esetén immár nemcsak a halászati eszközöket lehet lefoglalni, de a használtban lévő gépjárműveket is.

Szó esett arról is, hogy a Balatonban egy új, puhább héjú vándorkagyló jelent meg, ami annak ellenére, hogy invazív faj – egyelőre úgy tűnik –, hasznos tevékenységet végez, hiszen nagyon sok vizet szűr meg, és kiváló táplálékforrást jelent többek között a pontyok számára is. Kevesen tudják, hogy a halak mesterséges táplálása – például búzával – nem jelent igazi megoldást, hiszen csak kevés fehérjét tartalmaz, ezért a halak inkább csak a zsírrétegüket tudják vele növelni.

Az adásban a vízi világot érintő számos kérdésről – így például biológiai zsákutcákról, a nagyhalak védelméről, a vándorkagylókról, a kormoránokról – esett még szó. A Kék Bolygó podcast balatoni adásának első részét itt, a második részt itt lehet meghallgatni.

Borítókép: Getty Images