Rengeteg klímatévhit kering, ideje lenne köztük rendet vágni

A klímaváltozással kapcsolatos tévhitek tárháza mondhatni végtelen, időről-időre még bővül is. Most négy viszonylag friss klímatévhitet oszlatunk el.

A közösségi médiában terjedő álhíreknek se szeri, se száma, és a klímaváltozás is gyakran célpontja a hamis információkat terjesztő konteósoknak. Az olyan teljesen abszurd állításokkal szemben, mint hogy chemtraillel mérgez bennünket a háttérhatalom és Bill Gates dörzsöli a tenyerét az 5G-s agykontroll chipek kapcsán, akadnak olyan álhírek, amik részben tartalmaznak igazságokat, de persze teljesen kiforgatták őket, így kimondottan károsak.

A BBC ezekből készített egy gyűjtést a Glasgow-i klímacsúcs alkalmából. Mindegyik kamuhír viszonylag friss, bár a gyökereik már ismerősek lehetnek korábbi álhírekből. Az első a sorban például azt állítja, hogy a klímaváltozás teljesen természetes dolog, az emberi tevékenységnek alig van hozzá köze. Sőt lassan véget ér, mert az úgynevezett nagy szoláris minimumérték csökkenése révén maga az életadó Nap fog gátat vetni a további felmelegedésnek.

Hogy a klímaváltozás természetes folyamat, nem új állítás. Sok helyről visszaköszön, mert nem csak egyének, de mondjuk a kibocsátások csökkentésében egyáltalán nem érdekelt vállalkozások is mormognak efféle dolgokat. Ami új, az a valóban létező nagy szoláris minimum beemelése a történetbe: ez az érték a Nap tevékenységének természetes, ciklikus csökkenését jelöli, és valóban, a kutatók szerint ebben az évszázadban várható némi visszaesés a Nap viselkedésében.

Ez a legoptimistább számítások szerint is legfeljebb 0,1–0,2 Celsius-fok átlaghőmérséklet-csökkenést eredményezhet, ami kanyarban sincs a klímaváltozás 2–3 fokos előrejelzéséhez képest. Szóval, ha valaki a vacsoraasztalnál rázendít a Facebook-fűtötte Naphimnuszra, miszerint ez a klímapara csak egy újabb hiszti a természetet nem értő fiatalok részéről, akkor ezt el lehet mondani neki (legfeljebb a szónok hamarabb végez az evéssel).

A másik gyakran emlegetett tévhit, hogy a klímaváltozás valójában jó nekünk, csak ezt nem akarjuk észrevenni. Egy remek érv a konteohívők szerint, miszerint a hideg sok embert megöl évente, de a globális felmelegedés miatt már nem kell annyit fűteni. Nos, ez valóban igaz –bizonyos területeken, egy rövid ideig.

De a klímaváltozás miatt az extrém időjárási viszonyok is gyakoribbá válnak, mi több, az amúgy is mediterrán vagy trópusi éghajlatú helyek pedig élhetetlenné válnak. Mi is írtunk már arról, hogy amennyiben semmit sem teszünk, 2500-ra idegen bolygónak tűnik majd a Föld, ahol szkafanderben kell járni és semmi nem terem meg – ennyit talán mégsem ér a radiátorok leszerelésének gondolta...

A gyűjtésben kiemelik még, hogy sokszor hallani: a fosszilis üzemanyagok elleni harc tulajdonképpen a gazdasági növekedés elleni küzdelem, hisz olaj nélkül az elmúlt évszázad növekedése és technológiai fejlődése elképzelhetetlen lett volna. Ez is azért veszélyes tézis, mert részben igaz – tény, hogy a mostani világ kényelme nem létezhetne fosszilis technológiák nélkül.

Viszont az tévedés, hogy más megoldások ne lehetnének ugyanilyen jók, vagy akár jobbak. Mi több, kutatások szerint a klímaváltozás elleni lépések elhanyagolása 2050-re globálisan 18 százalékos gazdasági visszaesést eredményezne, mert egyre több pénz menne tűzoltásra (sokszor szó szerint).

A cikk utolsó pontja a megújuló energiaforrások megbízhatatlanságáról szól. A tézis szerint az év eleji texasi áramszünetek is azért történtek, mert a szélerőművek nem működtek megfelelően, következésképpen, ha nem lesz olaj, visszatérünk a sötét középkorba. A valóságban persze nem a szélturbinákkal volt a baj, hanem azokkal a hatalmas, az észak-amerikai állam időjárására egyébként nem jellemző viharokkal, amik februárban csaptak le és tették tönkre a texasi áramhálózatot.

Az általában napsütéses államban egyik napról a másikra -19 Celsius-fokos hideg lett, ekkora fagyot 72 éve nem láttak arrafelé, többen meg is fagytak otthonaikban. És nem azért, mert nem volt elég olaj; a BBC megkérdezett több szakértőt, egyikük, Jon Gluyas, a Durham University professzora fanyarul megjegyezte, hogy ott van ellenpéldának Venezuela, ami tele van olajjal, sokszor mégis elmegy az áram.

Borítókép: Getty Images