Sok kárt okoztunk a természetben, de van, amit már kijavítottunk – majdnem

A klímaváltozáshoz hasonló problémákra nincs egyszerű gyógymód, mert egymásra épülő, komplex kihívásokkal szembesülünk, amiket csak átgondoltan lehet orvosolni, ha lehet egyáltalán. Ugyanakkor volt már olyan a történelemben, hogy az emberiség részben vagy egészben oldott meg olyan gondokat, amiket önnön tevékenysége idézett elő.

Ki emlékszik még a savas esőre? A 70-es, 80-as és 90-es évek egyik legfenyegetőbb környezetszennyezéshez köthető jelensége volt, hogy kén-dioxiddal teli felhőkből hullott maró és mérgező csapadék. Skandinávia folyóiból eltűntek a halak, Észak-Amerika erdei és tavai elnéptelenedtek – azt hittük, itt a vég.

„A 80-as években az volt az alapvető üzenet, hogy ez minden idők legnagyobb környezeti problémája” – mondta Peringe Grennfelt, a Swedish Environmental Research Institute (IVL) kutatója a BBC-nek. A brit közmédia ugyanis hosszas elemzésben járt utána, mi mindent csináltunk jól az egykori veszélyek idején, és mit tanulhatunk ebből a klímaváltozás kezelését illetően.

Az első lecke talán, hogy sokat kell beszélni a problémákról: a 80-as években „a csapból is” a savas eső folyt, a téma napirenden tartása pedig idővel nemzetközi megállapodások sorához vezetett. Ezekben a világ országai vállalták, hogy szabályozásokkal csökkentik a kén-dioxid-kibocsátásukat. Az eredmény: Európában és Amerikában nem sűrűn hallani savas esőről, Ázsiában viszont még mindig gyakran áztatja a talajt kén-dioxidos csapadék. Arra mindenesetre jó példa ez, hogy a nemzetközi összefogás igenis segíthet megugrani az elsőre áthidalhatatlannak tűnő akadályokat.

De hasonlóan sikeres volt a fellépés az ólmozott üzemanyaggal is. A robbanómotorok elterjedésével fontossá vált, hogy azok ne kopogjanak, zörögjenek, károsodjanak; a megoldás a hatékonyabb égés, aminek érdekében a gyártók ólmot kevertek az üzemanyaghoz. Noha az alkohol is megtette volna, az ára alaposan feltornászta volna az üzemanyagárakat, így az 1920-as évektől kezdve standard eljárássá vált az ólmozás, ami persze a kipufogógázzal a légtérbe (vagy épp a tüdőnkbe) távozott.

Habár sokáig tartott, a 80-as években a nemzetközi nyomás olyan erős lett, hogy a legtöbb ország búcsút intett az ólmozásnak. Mi több, az ólommentes benzin idővel olcsóbb lett az ólmozottnál, ami a fejlődő országokban ennek ellenére egészen 2012-ig fellelhető volt – utoljára Algéria tiltotta be a használatát. Persze a kibocsátott ólom még sokáig a környezetben lesz.

Akárcsak az ózon, amit sokan a 80-as és 90-es években szintén sokszor emlegetett ózonlyukról ismernek. Bolygónkat alapvetően a három oxigénatomból álló ózonmolekulák hada védi egy sor káros űrbéli sugárzástól. Csakhogy a régi aeroszolok és hűtőgépek olyan gázokat bocsátottak ki, amik semlegesítették az ózonréteget, 1985-ben pedig a British Antarctic Survey (BAS) kongatta meg a vészharangot, mondván: ha ez így megy tovább, Földünk védtelen lesz a káros részecskék támadásával szemben.

Két évvel később a világ vezetői aláírták a Montreal Protocol néven ismert egyezséget, ami máig rekorder, hisz ez az egyetlen olyan ENSZ-megállapodás, amit a világ összes országa aláírt, szám szerint 198. A közel 100 kémiai anyag előállítását és kibocsátását szabályozó egyezmény nem maradt eredmény nélkül, az ózonlyuk zsugorodni kezdett. Persze megmaradt, néha növekszik is, 2020-ban például 24,8 millió négyzetkilométert tett ki (a rekord 2000-ben volt 29,9 millió négyzetkilométernél). Ennek több oka van: egyrészt a regulázott gázokat helyettesítő szerek egy részéről később kiderült, hogy szintén káros, így azokat is szabályozni kellett. Másrészt ezek az anyagok sokáig maradnak a légtérben. A „gyógyulás” hosszú folyamat.

Az mindenesetre látható, hogy a nemzetközi összefogás sorsdöntő lehet, még az olyan összetett problémákat is segíthet kezelni, mint amilyen a klímaváltozás. Erről fontos beszélni, fenntartani a témát, eloszlatni a kételyeket és megtalálni azokat az alternatívákat, amik a krízist okozó eljárások – például a fosszilis üzemagyagok – mellett viszonylag gyorsan bevezethetők.

A drasztikus megoldásokkal persze nem árt vigyázni. Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy olykor a legjobb szándék is ökológiai rémálomba torkollhat.

Borítókép: Getty Images