A jövő betonjának nevezik, de valóban fenntartható a fa felhasználása az építészetben?

2021. május 10.

A fa esztétikus, melegséget sugárzó, szilárd, az egyik legősibb építőanyag. Kellemes megérinteni és jó az illata. Nem véletlen, hogy az építészeket az utóbbi években élénken foglalkoztatja a fa, sőt a szakemberek már faszerkezetű felhőkarcolók építésén dolgoznak a világ legkülönbözőbb pontjain. De valóban fenntartható a fa felhasználása az építészetben? 

A jövő betonja?

Az elmúlt években sorra születtek a szaklapokban azok a cikkek, amelyek a fa felhasználási trendjeivel, a rönkfa lehetőségeivel, különböző panelekkel, ívekkel, burkolatokkal, a faszerkezetű magasépületekkel vagy épp a tűzzel szembeni viselkedéséről szóltak.

Az utóbbi évek nagy „felfedezése”, hogy egy speciális típus, a keresztezett laminált fa (Cross Laminated Timber, röviden: CLT) termikus, szeizmikus, sőt szenzoros előnyökkel is egyaránt rendelkezik, ezért sok szakember már most a jövő betonjaként jellemzi. 

A CLT tette lehetővé, hogy a szakemberek egyre magasabb, faszerkezetű épületekben tudjanak gondolkozni, amelyek közül nem egy a felhőkarcolók méreteit is eléri. Tokió, Vancouver, Stockholm, Berlin, Bécs – csak néhány a világ nagyvárosai közül, ahol az elmúlt években faszerkezetű torony építését jelentették be. A 84 méter magas HoHo Wien már áll, a norvégiai Brumunddal 85 méteres tornya szintén készen áll, a 98 méter magas berlini torony egyelőre még előkészítés alatt van, a 350 méter magas tokiói épület – a felsoroltak közül az egyetlen valódi felhőkarcoló – pedig két évtized múlva készülhet el a tervek szerint.

Azonban a nagyszámú cikk alatt mind gyakrabban tűnnek fel a közösségi média felületein azok az olvasói észrevételek is, amelyek az erdőirtások hatása miatt aggódnak. Bár a fára mint a jövő nagy építőanyagára tekintünk, végig kell gondolnunk: lehetséges-e folytatni a fák kivágását és felhasználását, miközben fenntarthatónak nevezzük azt? – teszi fel az egyáltalán nem költői kérdést Eduardo Souza építész, urbanista, az Archdaily szerzője.

Növekvő kereslet

Ez az aggodalom nem is indokolatlan. A fa felhasználása gyakran társul az erdőirtással, nemcsak az ökoszisztémákat és élőhelyeket pusztítja, hanem közvetlenül is hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Egyes becslések szerint 2050-re várhatóan megduplázódik a világon a kitermelt fa mennyisége, a fa és papír iránti kereslet általában növekszik a fejlődő országok népességének és jövedelmének gyarapodásával, valamint várhatóan egyre nagyobb hangsúlyt kap majd a fa felhasználása a bioüzemanyagok, gyógyszerek, műanyagok, kozmetikumok, szórakoztató elektronikai cikkek és textíliák gyártása során is.

A világ erdeinek állapotáról szóló tavalyi jelentés (The State of the World’s Forests 2020) szerint 1990 óta becslések szerint 420 millió hektár erdő veszett el más földhasználatra való áttérés miatt annak ellenére, hogy az erdőirtás mértéke az elmúlt három évtizedben csökkent. 2015 és 2020 között az erdőirtás mértékét évi 10 millió hektárra becsülték, szemben az 1990-es évek 16 millió hektárjával. 

Az elsődleges erdők teljes területe azonban világszerte 1990 óta továbbra is több mint 80 millió hektárral csökkent. Ezenkívül több mint 100 millió hektár erdőben pusztítottak az erdőtüzek, kártevők, betegségek, invazív fajok, szárazság és kedvezőtlen éghajlati események. A World Wildlife Fund (WWF) szerint 2019-ben a trópusi esőerdőkben percenként körülbelül 30 futballpályányi erdő tűnt el.

Az erdőirtás legjelentősebb oka a mezőgazdaság és az állatállomány terjeszkedése, de az erdőtüzek gyakorisága és intenzitása az elmúlt években szintén megnőtt. A helyzet szomorúnak tűnik, de az építkezéseknél mindig fontos szem előtt tartani azt is, hogy egy építkezés hátterében szinte kivétel nélkül rombolás áll. A projekt minden egyes lépése valamiféle hatást gyakorol a környezetre, ezért szükséges újragondolni, hogy mivel lehet ezt a hatást csökkenteni a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából. A fa alkalmas anyag a fenntarthatóság javítására, mivel az erdőirtás ellenére a fából készült épületek sokkal több előnnyel bírnak, mint a beton-, tégla-, alumínium- vagy acélszerkezetű társaik.

Először is, a fa megújuló anyag, ha gondosan foglalkoznak a kitermelésével. Tehát, az olyan nem megújuló erőforrásoktól eltérően, mint az olaj, a szén, a kőanyagok vagy más természeti erőforrások, az erdő elméletileg képes tovább növekedni attól, hogy néhány fát kivágnak. Ha fenntartható erdőgazdálkodást hajtanak végre, gyakran ültetnek új fákat, a fa örökké rendelkezésünkre állhat.

Amikor a növények fotoszintézist hajtanak végre, eltávolítják a szén-dioxidot a légkörből, majd a fában tárolják. Ezt hívjuk szénmegkötésnek. A növény korai szaporodási periódusában nagyobb az elválasztás sebessége. Ezért a növekvő erdők fenntartható módon csökkentik az üvegházhatást, erőteljesebben, mint a régi erdők. 

Nyilvánvaló, hogy a régi erdőket lehetőség szerint érintetlenül kell hagyni, különösen az ökológiai egyensúly fenntartása érdekében. A fa felhasználását népszerűsítő Think Wood néven futó kommunikációs kampány kimutatása szerint az aktív erdőgazdálkodás, valamint az erdőritkítás enyhíti az erdőtüzeket, csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, feltölti a vízi utakat a területen, bővíti a vadon élő állatok élőhelyeit és munkahelyeket teremt a vidéki területeken.

A fa másik pozitív tulajdonsága az alacsony energiamennyiség, amely az anyag egész életciklusa során tulajdonított üvegházhatásúgáz-kibocsátás összességére utal. Az acéltól vagy a betontól eltérően például a fa minimális energiaigényű feldolgozást igényel.

Egy tanulmány kimutatása szerint más építőanyagok fával történő cseréje a globális szén-dioxid-kibocsátást 14–31 százalékkal, a fosszilis tüzelőanyagok globális fogyasztásának 12–19 százalékkal csökkentheti.

Pótolni is kell

Azonban ez a folyamat gondoskodást igényel. Ha az erdőket gyorsabban kitermelik, mint amennyit új fákkal pótolnak – és jelenleg ez a helyzet –, akkor valóban fennáll annak a lehetősége, hogy az építészek is súlyos fahiánnyal szembesülhetnek. A tervezőnek elsőként kell felismernie, hogy nemcsak az anyagok minősége és költségei fontosak, hanem az is, hogy honnan származnak és hogyan termelték ki. 

A fa további előnye, hogy sok fafaj újrafelhasználható, amennyiben felújítják, vagy a kidobásra ítélt fát elválasztják más hulladékoktól, és forgácslapok vagy más modern kompozit fatermékek előállítására használják fel.

Amikor az új fa iránti kereslet nagy, a forrás biztonságos és kiaknázatlan módon történő igazolására a tanúsító pecsétek szolgálnak. A leghagyományosabb a Forest Stewardship Council (FSC), egy független nonprofit szervezet, amely világszerte elősegíti az erdők felelősségteljes kezelését. A tanúsított fa fenntartható módon kezelt erdőkből származik, megakadályozva az ökoszisztémák, a vízgyűjtők, az élővilág és természetesen a fák károsodását. 

A minősített faanyaghoz az FSC-pecsétet kell csatolni a forrás helyén. Világszerte több mint 380 millió hektár területű erdő rendelkezik az FSC által kiadott tanúsítvánnyal. A WWF adatai szerint a világ erdőtermelésének mintegy 30 százaléka tanúsított, ebből 13 százalék az FSC által.

Az erőforrások kiaknázása és a túlzott fogyasztás tehát arra kényszeríti az építészeket, hogy sok régóta megdönthetetlennek hitt igazságot gondoljanak át. De az erdőirtás kérdései ellenére a fa még mindig egy rendkívül fenntartható anyagnak számít, mindaddig, amíg tudatosan használják fel, tiszteletben tartva annak szabályait – zárja gondolatait az építész-urbanista.

 

Borítókép: Getty Images