Bontásellenes építészeké az idei Pritzker-díj

2021. április 22.

Egy építész számára az elérhető legnagyobb elismerés a Pritzker-díj, amelyet az idén Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal építészpárosa érdemelt ki. A „Ne rombolj – építsd át!” eszme szellemében dolgozó francia szakemberek díjazása kiválóan szemlélteti az építőipar fenntarthatóbb pályára való átállását. A trend pedig nemcsak a világban, de hazánkban is egyre erősebb.

Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal az 1970-es évek végén találkoztak építészeti tanulmányaik során, melyet mindketten az École Nationale Supérieure d´Architecture et de Paysage de Bordeaux-n végeztek. Az építészkar befejezése után Lacaton várostervezést tanult Bordeaux-ban, Vassal pedig a nyugat-afrikai Nigerbe költözött, ahol szintén várostervezéssel foglalkozott. Lacaton gyakran meglátogatta későbbi társát és itt, a nyersanyaghiányából fakadó alázatosságot látva alakult ki egész pályájukat meghatározó építészeti szemléletük – emeli ki az Építészfórum cikke.

Első közös projektjük Niamey városához kapcsolódik. Egy helyi alapanyagokból készült szalmakunyhót terveztek, melyet a megépültét követően két év alatt elhordott a szél. Ez arra inspirálta őket, hogy semmit ne bontsanak le, ami megmenthető, ehelyett fenntartható módon alakítsák át a már álló épületeket.

1987-ben alapították meg közös irodájukat Párizsban. Az azóta eltelt időben terveztek privát és szociális lakásokat, kulturális és akadémiai intézményeket, köztereket és városfejlesztési stratégiákat is. A duó építészete tükrözi elköteleződésüket a fenntarthatóság iránt, amely tágas, és szabadon felhasználható tereikben, valamint gazdaságos és ökologiai szemléletű anyaghasználatukban is megmutatkozik.

Üvegházak és természetes szellőzés

A két szakember sosem félt a régi tapasztalatot az új technológiákkal ötvözni. Egy viszonylag korai munkájuk a franciaországi Floirac-ba tervezett Latapie House. Az 1993-ban elkészült projektben az üvegházak technológiáját alkalmazták a megfelelő bioklimatikus viszonyok megalkotására: a napfény felhasználásával, természetes szellőztetéssel, árnyékolókkal és szigeteléssel szabályozható és kellemes mikroklímát hoztak létre az épületben.

„Nagyon korán elkezdtük tanulmányozni a botanikus kertek üvegházait, melyekben lenyűgöztek minket a törékeny virágok, a gyönyörű fényjáték és az a képességük, hogy képesek a külső klímát teljesen megváltoztatni. Ezt az atmoszférát és érzést akartuk átültetni az építészetünkbe” – mondta az épületről Lacaton.

Öt évvel később, egy lakóház tervezése során megmutatták, hogy a meglévő tisztelete ugyanolyan fontos számukra az új épületek tervezése során, mint az épületátalakításoknál. A Bordeaux közelében fekvő Cap Ferret félszigetére, egy üresen álló telekre terveztek házat. Ahelyett, hogy kivágták volna a telken álló 46 fát, az építészek úgy tervezték meg az épületet, hogy azt elemelték a talajszinttől, szabad teret adva a növényzetnek.

Ugyanezt a szemléletet képviselték akkor is, amikor 530 lakást alakítottak át a Bordeaux-i Grand Parc területén úgy, hogy a lakóknak nem kellett elköltözniük a munkálatok alatt. „Soha nem problémaként tekintünk a meglévőre. Pozitívan próbáljuk felfogni, mert rengeteg lehetőség rejlik abban, ami már létezik” – hangsúlyozza Lacaton. „Elmentünk olyan helyekre, ahol az épületeket lerombolták volna. Ott emberekkel, családokkal találkoztunk, akik kötődtek a lakásaikhoz, még akkor is, ha a szituáció nem volt a legideálisabb számukra. A legtöbb esetben ellenezték a bontást, mert szerettek volna a környékükön maradni” – folytatja Vassal.

Válasz az ökológiai és a lakhatási válságra

„Ötleteiken, szakmához való hozzáállásukon és épületeiken keresztül bizonyítják, hogy az elköteleződés a helyreállító építészet felé, ami egyszerre technológiailag innovatív és ökológiailag érzékeny, nosztalgia nélkül űzhető” – áll a zsűri értékelésében. A neves szakemberekből álló testület hozzátette, hogy a páros nem csupán újraértelmezte a modernizmus hagyatékához való építészeti hozzáállást, de magát a szakmát is újradefiniálták.

A modernizmus egyik célkitűzése az volt, hogy sokak életkörülményeit tegye jobbá. A két építész ezt a hagyományt úgy élesztette újjá, hogy napjaink ökológiai és lakhatási válságára egyaránt reagálnak. Az értékelők szerint mindez megjelenik a tér- és anyaghasználatukban, építészetük egyszerre gyönyörű és pragmatikus, és visszautasítanak minden ellentétet az építészeti minőség, a környezeti felelősség és az etikus társadalom megteremtésére való törekvések között.

Jelenleg is több projektjük van folyamatban Párizsban, Toulouse-ban, Hamburgban és Belgiumban. Az egyik ilyen projekt keretében egy korszerűtlenné vált kórház épületegyüttesét alakítják át egy összesen 138 lakást tartalmazó lakóépületetté.

Itthon is példa lehet

Az épületek újrahasznosítása sokkal kisebb ökológiai lábnyommal jár, mint egy régi épület lerombolása, a sokszor hasznosíthatatlan törmelék elszállítása, az új építőanyagok legyártása, odaszállítása és beépítése. Ez a gondolat egyre inkább teret nyer hazánkban is, ezért a Miniszterelnökség Építészeti, Építésügyi és Örökségvédelmi Helyettes Államtitkársága a Lechner Tudásközpont együttműködésével egy mindenki számára elérhető adatbázist, úgynevezett Nemzeti Mintaterv Katalógust hozott létre és tett nyilvánossá.

A honlapon feltüntetett két kategória, melyek közül választani lehet : az új épületek építése és kockaházak átalakítása. Magyarországon ma körülbelül 800 ezer úgynevezett Kádár-kocka található. Ennek a hatalmas épületállománynak a többsége felújításra szorul, így a lakhatást, otthonteremtést tekintve mindenképpen kulcsfontosságú kérdés az épülettípus sorsa.

A mintatervek az elérhető legkorszerűbb építőanyagokat, építési technológiákat alkalmazzák és igyekeznek kielégíteni az adott kor társadalmának térszervezéssel, esztétikával, településképpel kapcsolatos elvárásait. A mintatervek ugyanakkor nem jelentik azt, hogy az építészek munka nélkül maradnának, az építési telekhez, illetve településképi arculathoz való adaptálására mindenképpen szükséges szakember közreműködésének igénybevétele.

Az érdeklődök jelenleg 93 családi ház terve között böngészhetnek, de az adatbázis a későbbiekben tovább bővül.

Borítókép: Philippe Rouault