Visszafordítható az ország kiszáradása

A talaj a legjobb víztározó. Ezt az ősi igazságot fedezte fel újra egy maroknyi csoport, amely elszántan küzd azért, hogy a jelenleg már hivatalosan is félsivatagosnak számító Homokhátság területe ne száradjon tovább. A szocializmus alatti hibás tervezés, majd a klímaváltozás egyaránt romboló hatású volt, de úgy néz ki, van még remény a folyamat megfordítására.

Az ország bizonyos területei komoly vízhiánnyal küzdenek, ami egészen sokáig elképzelhetetlen volt. Közismert, hogy a folyószabályozások már a 19. században elkezdődtek, de az igazán drámai következmények a szocializmus évei alatt meghozott hibás döntések, valamint az erőltetett árok- és csatornaépítési program nyomán születtek.

Ez vezetett az alföldi tanyák ezreinek elnéptelenedéséhez is: a Homokhátságon például csak a hetvenes évek óta az emberi beavatkozás hatására helyenként 5–9 méter mélyre  süllyedt a talajvíz szintje. A silány talajon a növények gyökérzete sem jutott elegendő nedvességhez, az ásott kutak kiszáradtak, az állattoknak nem volt mit inniuk, a termés elmaradt, a gazdálkodók pedig kénytelenek voltak más megélhetési forrás után nézni.

Egy csatorna, kétezer négyzetkilométer kiszárított föld

A Dong-éri főcsatorna a hibás tervezés egyik megtestesítője. Kiskunhalasnál indul, és révén, hogy 84 kilométert megtéve folyik a Tiszába, 2127 négyzetkilométer földet szárít ki – figyelmeztet Toldi Csaba, a Dong-ér–Kelő-ér Vize Egyesület elnöke. A jászszentlászlói egyesület céljai között szerepel a hosszútávon fenntartható vízgazdálkodás biztosítása, a természet védelme és egy környezettudatos társadalmi szemléletmód kialakítása.

A környékbeliek azt mondják, tíz éve gyorsult föl igazán a kiszáradás, és attól tartanak, hamarosan nem marad senki, aki gazdálkodna, csak a homok uralja majd a tájat. Az egyesület tagjai úgy döntöttek, nem várnak tovább, Jászszentlászló, Szank, Móricgát községek önkormányzataival és a környék gazdálkodóival összefogva megkezdték egy, a víz visszatartását célzó komplex tájgazdálkodási rendszer kidolgozását. .

Zsilipek vannak, csak el kell őket zárni

A csatorna medrét olyan szintkülönbséggel ásták, hogy az az utolsó 13 kilométeren 13 métert esik, ezzel felgyorsítva a kiszáradást. A tervezési hibákat látták már a kortársak is, így a hatvanas években zsiliprendszert hoztak létre, de ezeket a merev törvényi szabályozás miatt nem használhatták. Az egyesület most azon dolgozik, hogy ahol csak lehet, elzárja a belvízcsatornák zsilipeit, és feltöltse a meglévő, természetes vagy mesterséges tározókat, valamint időszakos vízborításokat hozzon létre a kiszáradás megállítására.

Mindehhez nem kellenek hatalmas összegek, inkább csak józan ész és közös akarat. Szinte mindenhol filléres módszereket használnak: a meglévő, gazdátlanul maradt zsilipeket megjavították, az időszakos csatornaelzárásokhoz homokzsákokat hívtak segítségül, a mederpartokon magoncokat ültettek, hogy fás, cserjés védősávot alakítsanak ki, a gazdáknak pedig edukációs célzattal megmutatták, hogy a szántás és tárcsázás helyett milyen alternatív módszerek léteznek a talajművelésben.

Mintaterületté válhat

Az első eredményekre nem kellett sokat várni. A természet megmutatta, hogy hamar képes visszatérni régi önmagához, ha a korábbi, hibás döntések felülbírálatra kerülnek. 2018-ban sikerült feltölteni a Szank és Jászszentlászló határán lévő Bana-tó medrét, ez pedig rövid idő alatt megváltoztatta a környék mikroklímáját. Visszatért a vad élővilág, a növények gyökérzónájában megmaradt a víz az aratásig és a máshol már nem megfigyelhető páralecsapódás is tapasztalható volt a kora esti óráktól reggelig.

Az egyesület tagjai itt nem állnak meg, hiszen – mint azt elnökük írja a Válasz Online hasábjain – a csatornák nyomvonala mellett sok vízzel feltölthető terület van, amely pufferzónaként üzemel a térségben, megemeli a talajvízszintet, és a vízfelület napi 1-2 centiméteres párolgásával mikroklimatikus hatást vált ki.

2021-ben – a WWF Magyarország támogatásával – közel húsz helyen valósítanak meg vízvisszatartó beruházásokat, melyek növelik az érintett területek biodiverzitását, javítják a gazdálkodás eredményességét. Az egyesület tagjai abban bíznak, hogy a jövőben egyre több helyen tudnak majd a víz visszatartását célzó, természetközeli tájgazdálkodást megvalósítani és ezzel a Homokhátság országos hírű mintaterületté válhat.

Toldi Csaba azt mondja, szeretnék bebizonyítani azt, hogy „a víz visszatartására épített gazdálkodás nem csak jövedelmező, de a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségekre is megfelelő választ adhat.”

Borítókép: Getty Images